A templomi imádkozó közösség

 

 Plébániatemplomunkban több évtizedes múltra tekint vissza, hogy a hívő testvérek alkalmi közösségbe szerveződve imáikkal kérik, engesztelik,  dicsőítik Istent. A templomi imádkozó közösségünk tagjai a vasárnapi reggeli szentmise előtt közösen imádkozzák a rózsafüzért; a közösség tagjaiból formálódott az ugyancsak több évtizedes múlttal rendelkező Jézus Szíve Család, és ugyancsak ennek a közösségnek a szívében formálódott az igény, hogy lelkipásztorainkért imádkozva csatlakozzunk a Teréz Misszióhoz, amelynek országos lelkinapjára minden esztendőben elzarándokolunk.

 

A templomi imádkozó közösség minden csütörtökön az esti szentmise előtt egy órával szentórát  tart az Oltáriszentség előtt.

 

Közösségünk tagjai közül többen Medjugorjéba is elzarándokoltak, illetve évente oda ellátogatnak, így – a jelenleg érvényben lévő  egyházi előírások szem előtt tartásával - nagy figyelemmel kísérjük a Szűzanya üzeneteit, szívünket megnyitva a szentmise, a szentgyónás, a Szentírás, az imádság, a böjt kegyelmeire, az emberekhez szóló küldetésünkre.

 

„Amikor Mária a teljes rózsafüzért kérte tőlünk, azt mondta: „Szívvel imádkozzatok!” Mit jelent ez: Szívvel imádkozzatok?

Azt jelenti, hogy engedjük, hogy Isten szóljon hozzánk, és ha ez megtörténik, akkor kezdődik vagy folytatódik a megtérésünk.

Látjátok, ismerjük az üzenetet:Mária nem azért jött, hogy új üzenetet hozzon. Béke-megtérés-hit-ima-böjt, ez mind megvan az evangéliumban. Jézus első szava ez volt: „Térjetek meg”. Bár a kinyilatkoztatás megtörténte után nincs már szükség újabb igazságokra, nincs szükség jelenésekre, a jelenések mégis arra szolgálnak, hogy gyakorlatiasan lássunk, és hogy indíttatást adjanak. Nem az a probléma, hogy nem tudjuk, mit kell tennünk, hanem az, hogy cselekednünk kell!

Ha Mária tőlünk a rózsafüzért kéri, akkor nem azt kéri, hogy fél vagy háromnegyed óra alatt százötven Üdvözlégyet imádkozzunk, hanem azt akarja, hogy közelítsünk a megváltás, Mária és Jézus életének titkaihoz! A titokhoz közelíteni pedig azt jelenti, hogy találjunk minden titokban konkrét indíttatást saját életünkre vonatkozóan. Így az ima nemcsak felröppenő szó az Úrhoz, hanem életté válik. Az imát életté kell váltani, az életet pedig imává. Így lesz életünk szüntelen imádság.

Ha ez még ma nem sikerül, sikerülhet egy hónap múlva, de hozzá kell látnunk, ahogyan csak tőlünk telik.

                             

                                                                                                                                                                                                                               P. Slavko Barbarics 1984. október 17.